A gyógyulás egy folyamat, nem egy esemény. Ugorjunk a mélybe egy fejest és szedjük elemeire mit is jelent ez.
Hippokratésztől van egy mondás:
“Mielőtt meggyógyítasz valakit, kérdezd meg tőle, hogy hajlandó-e feladni azokat a dolgokat, amik beteggé tették.”
Ugyanabban a környezetben a probléma megoldhatatlan, amelyben keletkezett, hiszen a probléma forrása még mindig ott gyökerezik. Elpusztíthatjuk azt, amit a felszínen látunk, megszüntethetjük a tüneteket, de a gyökeret valóban eltávolítottuk-e?
Einstein is mondott egy hasonló mondatot, amit nem biztos, hogy most helyesen idézek:
“Nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel előállítottuk őket.”
Nálam ez azt jelenti, hogy egy nem lineáris problémára nincs lineáris megoldás.
A problémák megoldása nem egyszerű feladat. Igen komplex gondolkodásmódot igényel és hosszú folyamat. Több évnyi panaszt pár óra alatt nem fogunk tudni megoldani, azonban a konzisztens munka meghozza az eredményét.
Előfordul, hogy vannak olyan esetek, ahol néhány alkalom alatt már szignifikáns változások is lehetnek pozitív irányba, de ne felejtsük el, hogy egy nap 24 órából, egy hét 7 napból, 1 hónap 4 hétből áll és boncolgathatnánk ezt még tovább, azonban ugyanoda jutnánk el. A konklúziója ennek az, hogy nem az a legfontosabb, amikor elmegyünk egy terapeutához majd végigcsináltuk (esetleg “letudtuk”) azt az 1 vagy 2 órát, hanem az, hogy az ott tanult elveket alkalmazzuk-e a nap 24 órájában és az életünkben.
Hozzáteszem, hogy annyira azért nem sarkított és fekete vagy fehér az egész, de mindenképp vannak és lesznek olyan dolgok, tevékenységek, amiket a gyógyulásunk érdekében el kell hagyni, fel kell adni, és olyanok is előfordulnak majd, amikre tudatosan oda kell figyelni. Csakúgy, mint a mindennapi tisztálkodásunkra.
Semmi sem pótolja a folyamatos munkát.
A terapeuták dolgozni nem tudnak senki helyett, viszont oktatni annál inkább és a befektetett munkának mindig meg lesz az eredménye.
